dudu

Gyerekkorban mindenki csak álmodik, hogy milyen jó a szüleinknek. Van jogosítványuk, amiről mi azt sem tudjuk mi az és van autójuk. Természetesen egy a szovjet blokkból érkezett ezerkenőcs vagyis Lada 1200. Mindenkinek ilyen van, mindenhol ez jön veled szembe, de ez volt a megszokott. Az emberek szerették, egyszerű és jól vezethető  volt.

Telnek múlnak az évek az országban megjelennek a nyugati autók, mindenki lecseréli a saját kis megszokott szinte új állapotban lévő autó csodáját. Elkezdődik a vásárlás, nézegetik, szemezgetnek vele kipróbálják - néha több fajtát is. Aztán eljött a döntés ideje és megvesznek egy 9 éves használt nyugati autót. A rokonok és a barátok elvannak ájulva, hogy milyen jó az az autó. Én gyerekként nem éreztem a különbséget én sajnáltam a mi kis galamb szürke ladánkat, mert eddig minden hozzá kötött. Ekkor voltam 6 éves és nem tudtam még, mit is jelent ez a szüleim számára, hogy vehettek egy "jobb" autót.

Kezdtem cseperedni és a nyaralásokra a mi kis olasz autónkkal mentünk a Balatonra. Elvétve lehetett látni már ekkor néhány kiöregedett szovjet autót, mindenki lecserélte aki tehette. A szünidő elütésére sokszor beültem a garázsban álló verdába és nyomogattam a pedálokat és brümmögtem hozzá, de valjuk be szerintem sokan csináltuk ezt. Ez mellé elképzeltem, hogy én vezetek és európai körúton vagyok. Mindig jó vissza emlékezni azokra az időkre. Teltek múltak az évek és a mi kis öregecske nyugati autónk maradt, sajnos nem ment minden olyan jól mint régebben így nem tudtunk másikat vennni, arra vigyáztunk ami van alapon használtuk.

Szép lassan felcseperedtem, megszereztem a jogosítványomat és életem első felügyelet nélküli köreit a mi kis régi autónkkal róttam és még jobban megszerettem mint azelött. 

Az autónkkal együtt nőttem fel, egymáshoz öregedtünk. A mostani időben vásároltak a szüleim egy másik autót. A kidobástól megmentve a mi kis 30 éves autónkat "örökbe fogadtam". A mai napig használom, nagyon megbízható a korához képest, de sajnos az emberek előítéletesek. Mindig jön ugyanaz, ha valaki meglátja, hogy ezt használom. Miért nem veszel máasikat? Miért nem dobod már ki? Meddig akarsz ezzel szégyenkezni? Én ilyenkkor fejlesütve válaszolom, hogy mert szeretem és nem akarok tőle megválni, nálam már CSALÁDTAG. 23 éve tapossuk együtt az ország útjait és még nem hagyott minket soha cserben. Olyan mintha a testvérem lenne, csak nem tud beszélni, nem tudja megmondani ha fáj valami. Tudom, hogy kicsit furcsa ez a körülöttem lévőknek, hogy ennyire szeretek egy tárgyat, de semmi pénzért nem tudnék megválni tőle. 

Félek, hogy egyszer összetörik, ha nem is én leszek a hibás, félek, hogy nekem jönnek és nem lehet megmenteni. Félek, hogy akkor megtörve fog állni a garázsban és csak a szép emlékek maradnak. Sajnos alkatrészt már csak aranyáron kapok az "íbéjen" de amikor kell cserélni rajta valamit akkor arra a pénzt összegyűjtöm több hónap alatt. 

Megfogadtam, hogy még a dédunokáim is látni fogják, hogy az ő nagyijuk mivel rótta az utakat, amivel az országutak királynőjének érezhette magát fiatal korában. Ez az én kis öreg autóm megérdemli, hogy kapjon egy restaurálást és utána tovább tudja szelni az utakat, régi pompájában. Szeretném megérni, hogy amikor 80 éves leszek ott álljon a garázsomban és vissza tudjak emlékezni a régi szép időkre, amit együtt töltöttünk el. Szeretném ha mindenki úgy tekintene a régi autókra mint én, hogy ez egy kuriózum és az országban csak már 3 db van belőle... 

De ehelyett csak a szánalmat és megvetést kapok, hogy egy ilyen "ócska vassal" járok. Sajnos az az elvárás, hogy ne egy ilyen autóval menj nyaralni hanem egy 10 éves két millát érő bömbivel. De megkérdezem azzal mivel lennék jobb, az miért lenne jobb másoknak?! Esetleg mert nem 90 km/h - val hanem 110 km/h - val megy vagy tetszetősebb a formája vagy jobban elvan korrodálva a kaszni vagy mert háromszor többe kerül az alkatrész hozzá?! Sőt a fogyasztásról ne is beszéljünk, mert a mai napig 6 liter fogyasztása van 100 km - en az én kis öreg lányomak, ezt miért kellene lecserélnem?! Esetleg azért, hogy beolvadjak a társadalomba? Sajnos nem fogok meg  felelni az elvárosoknak, mert szeretem az autóm és nem akarok azért több "misit" kidodni, hogy megfeleljek olyanoknak akik nem ismernek és leakarnak szorítani az útról, mert nem a nekik megfelelő sebességgel közledem.

Szerintem mindenkinek elkellene töprengeni, hogy hol és mivel kezdte, milyen volt akkor a közlekedési morál mert akkor mindenki nyugodtan tudott autózni. Nekem hiányoznak azok az idők.

Így marad az én kis öregecske családtagom, amivel a mai napig megyek a balcsira csobbani és emlékezem, milyen is volt rég, amikor mindenki egyforma autóval járt ....